Klash Of The Ruhrpott (Kreator, Sodom, Destruction, Tankard)
2024. július 25.
Több mint 40 év múltán került megszervezésre az európai thrash metal legendás négyesének színpadon történő egyesülése egy közös fellépés formájában, ugyanis korábban (az öreg kontinensen*) soha nem játszott együtt a „Teutonic Big Four”. Ha van koncert, amelyen kötelező a részvétel egy metálfejnek, akkor ez az, viszont meglepően hosszú és göröngyös út vezetett a gelsenkircheni amfiteátrumba. Úti és koncertbeszámoló következik.
A kaland egy évvel korábban, 2023 augusztusában kezdődött, amikor gyerekkori barátom vendégszeretetét élvezve Hamburgban voltam és éppen a Wacken fesztiválról való kényszerű távolmaradásunkkal szembesültünk... (Erről egy másik beszámolóban lehet olvasni) Ekkor került ugyanis meghirdetésre a Klash Of The Ruhrpott elnevezésű esemény, amely a német thrash négy nagyágyúját volt hivatott egyesíteni egy minifesztivál keretei között. Zotya barátom egyetlen másodperc hezitálás nélkül rakott kosárba két jegyet, és milyen jól tette, hiszen 1-2 nap alatt elkelt az elérhető 6000 tikett – egy évvel a rendezvény előtt.
(*A bevezetőben lévő utalás annak szól, hogy 2022-ben volt egy mexikói fesztivál, ahol a program részeként, egymás után fellépett már a négy zenekar, de kifejezetten erre kihegyezett, önálló esemény ez idáig még nem valósult meg.)
Minden thrasher álma, együtt áll színpadra a Teutonic Big Four!
Itt jelentős ugrás következik az időben és 2024. július 19-én folytatódik a történet, ugyanis ezen a napon terveztem Budapestről Hamburgba repülni. Az volt a terv, hogy péntek este Zotyánál alszunk, majd szombat reggel együtt autózunk Gelsenkirchenbe a koncertre. A terv azonban terv maradt, mert mást dobott az élet.
Kék halál
Ha valaki visszateker erre a napra, akkor minden idők legnagyobb informatikai leállását tudja visszaidézni, amit egy kiberbiztonsági cég által kiküldött szoftverfrissítés okozott, amely a világ számítógépeinek egy jó részét a kék halál állapotába taszította. A globális leállás a reptereket és légitársaságokat kiemelten érintette, így a nap folyamán aggódva figyeltem a híreket, sűrűn frissítve az Eurowings honlapját. A krach 16 órakor ütött be, ekkor kaptam meg ugyanis az e-mailt az esti járatom törléséről. Az eddig is forró drót ekkor szinte felizzott Budapest és Hamburg között, hiszen próbáltunk alternatívát találni az utazásra, ami szinte lehetetlen küldetésnek tűnt.
A hírek és az e-mail, amit soha nem akarsz olvasni, pláne, ha épp a géped indulására vársz.
Egy bő fél óra alatt sorra vettük a lehetséges variációkat:
- Másik repülővel megyek. A kék halál miatt kilőve.
- Autóval megyek. Budapesttől Gelsenkirchenbe az út 1250 km, mondjuk 13 óra autózás péntek délután öttől, szombat hajnal hatig, úgy hogy nem alszok, nem állok meg és oda-vissza elfüstölök 4 tank benzint. A ráfordított idő, energia és költség irreális.
- Busszal megyek. A Flixbus rendszere a Ruhr-vidék városaiba csak több átszálással és 24 órás menetidővel kínált járatokat. Oda sem érnék a kezdésre.
- Vonattal megyek. A keresés bécsi majd stuttgarti, müncheni majd duisburgi vagy berlini átszállással dobott utakat péntek esti indulással, 50-60 ezer forint közötti költségen, másnap déli érkezéssel – ez a megoldás sem tűnt vonzónak.
- Bicikli, léghajó, teleportálás… nincs tovább. A koncertnek kuka!
Ok, tegyük le a telefont és gondoljuk át még egyszer mielőtt elengedjük a programot. 10 perc múlva hív Zotya, hogy kitalálta a megoldást! Üljek fel a 19:15-ös berlini buszra és induljak el, míg ő néhány órát alszik, majd elindul „szembe” – lényegében beáldozva az éjszakáját – Hamburgból Berlinen át Drezdába, ott találkozunk, onnan pedig együtt autózunk tovább a Ruhr-vidék felé. Hú bakker, mi van? Rendben, csináljuk! Szóval nem sokkal hét után kigördültem a népligeti autóbuszállomásról a Flixbus berlini járatával Drezda felé, amelyre egyébként 20 000 Ft alatt kaptam jegyet, ami megfelelt a törölt repülőutam költségének.
Helló Népliget, viszlát Budapest! Kifejezetten kényelmesen utaztam.
A 9 órás, 670 km-es éjszakai utazás Pozsony, Brno és Prága érintésével zajlott, viszonylag eseménytelenül. Bezzeg a net pezsgett. Egyrészt Zotyával folyamatosan informáltuk egymást az aktuális pozíciónkról, másrészt a Kreator Instagram-oldalán iszonyat kommentcunami zajlott, ahol a szélrózsa minden irányából érkező, a járattörlésekkel súlytott rajongók egymást bíztatva mesélték a kalandjaikat. Az út során három blokkban közel 5 órát aludtam, amivel maximálisan elégedett voltam.
4:30-kor hajnalhasadásra értem Drezdába, ahol a buszparkolóban már várt Zotya, aki – letudván a ráeső 480 km-es távot – korábban odaérve aludt valamennyit az autóban.
Drezdai érkezés, majd rövid városnézés, épp amíg elhagytuk a várost!
Az út fele megvolt, innen már „csak” Németországot kellett átszelnünk nyugati irányban, mintegy 550 km távolságban. Sima liba! De tényleg! A német autópályák valami egészen más élményt nyújtanak, mint a hazaiak. Jó tempóban, dugó-, és stresszmentesen, egymást váltva, egy rövid megállóval, kb. 5 óra alatt letudtuk az utat és begördültünk az Essenben lefoglalt szállodánk elé nem sokkal 10 óra után.
Valahol az autópályán Lipcse közelében.
A megpróbáltatások vége?
Az gondoltuk, hogy átvesszük a szobát, alszunk néhány órát, aztán jöhet a helytörténet, a sör és a thrash metal! Alvás? Felejtsd el! A recepciós először azt közölte, hogy nem látja a foglalásunkat a rendszerben, majd mikor mutattuk a visszaigazolásunkat és kibogoztuk az ügyet, azzal folytatta, hogy délután háromkor lehet majd átvenni a szobát. Nem hogy az alvás nem fér bele, de más sem, hiszen a kapunyitás 15:30-ra volt kiírva, a helyszín pedig háromnegyed órára volt a szállástól.
Zeche Carl
Az újratervezés során arra jutottunk, hogy két polifoam matraccal a hónunk alatt célba vesszük a thrash metal bölcsőjét, a Zeche Carl nevű szórakoztató központot, amit egyébként is terveztünk felkeresni, hiszen a helyszín ezer szállal kötődik a fellépő bandákhoz és az egész Ruhr-vidéki metalszcéna nyolcvanas évekbeli kialakulásához. A szállodától mintegy 500 méterre lévő egykori szénbánya 1861-ben kezdte meg működést és egészen 1970-ig termelt, majd 1977-ben kulturális központtá alakították.
A Zeche Carl egykori bányaépületeiben koncert- és próbatermeket, vendéglátóhelyet nyitottak.
A 80-as évek elején sok metalbandának, pl. Darkness, Violent Force vagy a Kreatornek volt itt próbaterme és rengeteg legendás koncert zajlott itt. Azt kell mondanom, hogy a helyszín sajátos szellemisége, légköre ma is tapintható – érdemes csupán emiatt felkeresni a komplexumot a téma iránt érdeklődőknek. Miután szétnéztünk, a Zeche Carl füves parkjában leterítettük a polifoamokat és pihentünk kicsit.
Szállodában alvás helyett chillezés a Zeche Carl parkjában.
A szállásra való visszatérés előtt megebédeltünk egy közeli kifőzdében, ahol elsősorban kiszállításra készítik az ételeket, de örömmel kiszolgáltak bennünket. A szállodába három óra előtt érkeztünk vissza, átvettük a szobát, majd gyors átöltözés után indultunk a metróhoz. Ekkorra a hotel bejárata előtt kígyózó sor alakult ki, amelyben kizárólag fekete, zenekaros pólót viselő vendég állt, akik hozzánk hasonlóan a rendezvényre érkeztek. Ezt a sorscsapást – a hosszas sorban állást – sikerült kivédenünk, mi már a koncerthelyszín felé tartottunk!
Minden, ami egy Ruhr-vidéki szálloda recepciójára szükséges. Italautomata némi üdítóvel és csokival, de legfőképpen üveges sörökkel, két decis vodkával, Jager-tüskével és száraz pezsgővel, na meg egy kis koksz az asztalra – dekorációnak!
Amphitheater Gelsenkirchen
10 perc metrózás és 25 perc séta után jutottunk az amfiteátrum közelébe, amely egy egykori bányaüzem területén, a Nordsternparkban került kialakításra A színpad a Rhein-Herne-csatorna partján, annak háttal található, igazán impozáns környezetben. Szintén ezen a helyszínen rendezik évről-évre a Rock Hard Fesztiválokat, az azonos nevű magazin stábja által.
Egykori bányaüzemek amerre a szem ellátt, na és sörrel a kézben koncertre igyekvő metálarcok.
A 6000 férőhelyes Amphitheater Gelsenkirchen a Rhein-Herne-csatorna partján.
A helyszínen ekkorra már rengetegen voltak, ami lemérhető volt a merchpultoknál is, igazi közelharc zajlott. Egyébként mint tapasztaltuk tényleg a világ minden tájáról érkeztek rajongók, rajongói csoportok Ausztráliától kezdve, Japánon át, Dél-Amerika országaiig. Látszott, hogy nagyon komolyan vették a bandák is az eseményt, elsősorban a szervezői szerepet is betöltő Kreatornél. Volt többféle Klash Of The Ruhrpott eseménypóló, de a Destructionnél láttam „I survived Gelsenkirchen” feliratú pólót is, amit előre megvásárolni rossz ómennek véltem, várjuk ki a végét!
Merch, merch, merch...
Eseménypóló, eseménypohár...
Ezen a szombaton a sokhetes esőzést követően Németországot is elérte a hőség, így bőven 30 fok feletti hőmérsékletben, árnyékmentes katlanban kezdődött meg a minifesztivál 17 órakor a Tankard színpadra lépésével. A sörösök két erős nótával indítottak (One Foot In The Grave és a The Morning After), amivel mintegy keretezték is a karrierjüket/életüket, hiszen az utóbbi szám egy minden nap bulizós, csajozós, másnapossággal küzdő fiatal 1988-ban írt himnusza, addig a nyitó nóta krómozott ágytálakat, ráncos tetoválásokat, Parkinson-kórt és ropogó ízületeket emlegető öregrockerdal, amelyeket összeköt a sör szeretete. A Tankard jó humorú bulija alatt egy pillanatig sem volt „előzenekar” hangulat, hiszen a közönség az első perctől kezdve száz százalékon pörgött, így nem tűnt hálátlan feladatnak ezen a napon elsőként színpadra lépni. Engem megvettek!
Tankard dallista
| 1. One Foot In The Grave 2. The Morning After 3. Ex-Fluencer 4. Alien 5. Chemical Invasion 6. Zombie Attack 7. Beerbarians 8. A Girl Called Cerveza 9. (Empty) Tankard |
Az énekes Andreas „Gerre” Geremia többször éltette a sört és a thrash metalt, ami egybecsengett a mi hétvégi terveinkkel is!
A Tankard vigyorgós, ugrálós produkcióját egy jóval szigorúbb, feketében/bőrben színpadra robbanó produkció követte. A Destruction old school felütésű műsorában az Eternal Devastation, az Infernal Overkill és az Sentence of Death albumok mindegyike 2-2 számmal képviseltette magát, de új szerzemények is felbukkantak, például a legutóbbi lemez címadója, sőt, a ropogósan friss, de első hallásra is ütős No Kings – No Masters, ami jól jelzi, hogy bőven van még potenciál a bandában. A koncertet az első sorokban kezdtük, de a lelátórészen fejeztük be, mert szükségünk volt némi ivószünetre. A Tankard alatt nem tűnt fel, hisz az ő vidámkodásuk működik bárhogy, de a Destructionnél kicsit zavaró volt a verőfényes délután, nekik minimum szürkületet írnék elő.
Destruction dallista
| 1. Curse The Gods 2. Invisible Force 3. Nailed To The Cross 4. Mad Butcher 5. Life Without Sense 6. Total Desaster 7. No Kings No Masters 8. Diabolical 9. Thrash ’Til Death 10. Beastial Invasion |
És ha a Destructionnek szürkület, akkor a Sodomnak éjfekete sötétség szükségeltetne a produkciója körítéséhez, de Angelripper csapata a nyolc óra körüli, még világos nyárestén is olyan gonoszságot és erőt sugárzott, amire csak kevés zenekar képes. A program közepén elhangzó Nuclear Winter, Blasphemer, Sodomy And Lust és Napalm In The Morning ismételten megerősített abban, amit mindig is tudtam, hogy valami zsigeri hitelesség (ha van egyáltalán ilyen kifejezés) rejtőzik a Sodomban. Nekik mindent elhiszek, amit a mikrofonba üvöltenek, hörögnek vagy böffentenek. Nem hiába tinikorom bálványai, akiknek döntő szerepünk van a zenei ízlésem (vagy ízlésficamom) kialakulásában. És hát ők azok, akik a Zotyával való barátságunk filmjének aláfestő zenéjét is eljátszhatnák, már ha lenne ilyen film. :)
Kemény volt és pusztító a Sodom, 100% thrash, maximális libabőr!
Én nagyon szeretem a Kreatort, de a Sodom szettjét látva, hallva és az első sorokban átélve, úgy éreztem, hogy a nap főzenekara már leadta a műsorát.
Sodom dallista
| 1. Procession To Golgotha 2. S.O.D.O.M 3. Get What You Deserve 4. Nuclear Winter 5. Blasphemer 6. Sodomy And Lust 7. Napalm In The Morning 8. Agent Orange 9. The Crippler 10. Remember The Fallen 11. Bombenhagel |
Szelfi a közönséggel
Nem volt egy pillanatnyi kétségem sem afelől, hogy a Kreator letarolja a színpadot. A 9 órás kezdésre a hőmérséklet is kellemesre csökkent és az esti szürkület is megérkezett. Az eddigi némileg puritán színpadkép is átalakult és a zenekar borítóiról jól ismert kabalafigura, „Violent Mind” felfújható szörnyként is a színpad fölé magasodott, többféle alakban. A Kreator az elmúlt évtized(ek)ben egy profi showműsort épített fel, ami kicsit távol van a thrash letisztultságától, de kétségtelenül szórakoztató és hatásos.
A Hate Über Alles nyitotta a műsort, amit a Phobia, majd a Coma Of Souls követett. Mintha érezte volna a zenekar a közeledő támadást, felharsant az Enemy Of God és ahogy a színpadon felcsaptak a lángnyelvek, megvilágították az egyre sötétebb égbolton gomolygó felhőket – a pokol eljött! Először csak kis cseppekben, majd heves szélfúvással kisérve, özönvízszerű eső zúdult alá. Közeben tisztességgel tekert a színpadon a Kreator, robbant a konfetti eső, meleget adva lángolt a pirotechnika, a közönség pedig behúzott nyakkal ázott bőrig. A fenébe, ennek a fele sem tréfa!
A teremtő lesújtott!
Még négy dalt álltunk végig, mire egyértelművé vált, hogy a közönség egy része a távozás mellett döntött. Mi is a feljebb húzódtunk a küzdőtérről, számítva rá, hogy félbeszakadhat a buli, hiszen tényleg bedurvult az időjárás, kíméletlenül zuhogott. Így is lett, a tizedik szám után a terület kiürítésének szükségességéről tájékoztatták a közönséget, amire a katasztrófavédelem utasította a rendezőket, gyakorlatilag ketté tépve a Kreator buliját. Az eső mit sem csillapodott, sőt, villámok cikáztak az égen, ahogy elindultunk a metró irányába. Még közel 15 percig áztunk mire elértük a megállót, ahova további 10 perc várakozás után futott be a megmentő szerelvény… Nem így terveztük, de 11 körül már a szállodai szobában voltunk, ahol a forróvizes zuhany és egy szintén forró, felöntős Cup Noodles mentett meg bennünket.
Úgy tűnik, hogy a sors nem akarta, hogy több dalt játszon a Kreator a másik három zenekarnál, pedig a program old school része a második etapban érkezett volna. Én sokszor láttam már Millééket színpadon, így magam részéről – bár nem tudom, hogy volt-e ilyen terv – csupán a közös finálé lehetőségének elvesztését sajnálom. A négy zenekar tagjai által közösen előadott dalt nagyon eltudtam volna képzelni az est zárásaként.
Kreator dallista – ÉS A vihar miatt félbeszakadt program tovább része
| 1. Hate Über Alles 2. Phobia 3. Coma Of Souls 4. Enemy Of God 5. 666 – World Divided 6. Hordes Of Chaos 7. Hail To The Hordes 8. Satan Is Real 9. Ripping Corpse 10. Riot Of Violence ... |
11. Extreme Aggression 12. Renewal 13. Terrible Certainty 14. People Of The Lie 15. Betrayer 16. Endless Pain 17. Phantom Anthichrist 18. Strongest Of The Strong 19. Flag Of Hate 20. Violent Revolution 21. Pleasure To Kill |
LEVEZETÉS
A koncert másnapján, egy igazán autentikus programként elmentünk a már világörökségi védelem alatt álló esseni szénbányába, az ott kialakított Ruhr Museumba és a hozzá kapcsolódó kokszüzembe, amit egy gigantikus építményekkel, óriási gépekkel körített ipari kalandparkként kell elképzelni, ami szinte szabadon felfedezhető. A bánya központi aknájának kettős felvonótornya egyébként a koncert plakátján is feltűnik.
A kokszüzem egykori hűtőtornyait megidéző építmények, és az esseni bánya legnagyobb felvonótornya előtt állva.
A Ruhr-vidék, amely egykor Európa legnagyobb szénbányászati, vaskohászati és acélgyártó központja volt, Németország legnagyobb összefüggő városrégiója, ahol több mint 5 millióan élnek. Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található terület olyan városok szorosan összekapcsolódó halmaza, mint Duisburg, Essen, Gelsenkirchen, Bochum vagy Dortmund.
A terület a Ruhr-folyóról kapta a nevét, amely átszeli az egész vidéket. 53 kisebb-nagyobb város és falu található itt, amelyek mára szinte teljesen egybeolvadtak, egy alig nagyobb területen, mint Tolna megye.
A német thrash metal kialakulása és formálódása szoros összefüggésben állt a szánbányászattal és a Ruhr-vidékkel, amely a 1980-as években hangos, koszos és kemény hely volt. A legtöbb zenekart munkásosztálybeli fiatalok alapították, így a zenéjükben is ugyanezek az „erények” köszöntek vissza. A bányászcsaládban felnőtt tizenévesek a zenélésben keresték a kiutat a bányabezárások miatti elszegényedésből és jövőtlenségből. Talán a leghitelesebb figurája mindennek Tom, a Sodom főnöke, aki közel 10 évet dogozott egy bányaüzemben, amig az Agent Orange album sikere után hátra hagyta a melós életet.
A maga módján egészen lenyügőző Ruhr-vidék felé magasodva, a Ruhr Museum tetején.
Haza vasárnap délután a Wizz Air dortmundi járatával jöttem. A néhány órás késés miatti várakozás alatt a reptéren megismerkedtem Fazekas Zolival, aki szintén részt vett a Klash Of The Ruhrpott koncerten. Ezúton is üdvözlöm!
Huh! Még leírni is sok volt ezt a rengeteg élményt, pedig az egész sztori kb. 48 óra alatt zajlott le. Minden nehézség és váratlan fordulat ellenére – sőt, talán éppen ezek miatt –, nagyszerű kalandként éltem meg ezt a hétvégét és örülök, hogy ott lehettünk ezen a metaltörténeti eseményen. Ezért pedig Zotyának jár hatalmas köszönet, hiszen ha nincs az önfeláldozó hozzáállása, akkor koncert sincs! Az elmaradt Kreator-dalokat pedig decemberben, a budapesti koncerten bepótoljuk!
Azt hiszem, zárszóként büszkén leírhatom a már említett Destruction-póló feliratát: túléltem, túléltük Gelsenkirchent!
És ha mindez nem lett volna még elég, akkor a történtek mozgóképen is megtekinthetők!
Zollverein, Essen
